Kritika: A very special girl

A very special girl
Keyla Cook

Kinézet

A fejléced furcsa, kettős érzéseket keltett bennem, nem tudom, hogy tetszik-e, vagy inkább nem. Az alap szép, az összemosások szépek, valami miatt mégsem az igazi. A címet talán jobban kiemeltem volna, mert így szinte elvész a nagy kékségben, bár - most látom, hogy - nem te készítetted, szóval nem is értem, miért szenteltem neki ennyi karaktert. :D

A háttér egyszerű, csak szimpla kék, és ez a nagy egyszínűség talán még szembántó is lehetne, mégsem az, hisz ügyesen megtaláltad az egyensúlyt a színek között.

Elrendezés, modulok. Most fel és le pörgetek az oldaladon, keresgélve, hogy mi hiányzik, és végre sikerült rájönnöm. Chat. Na, az nincs, sürgősen szerezz be egyet! Valamint szerintem megerősíthetnéd az oldalak közti elválasztóvonalat, mert így kissé összefolynak a dolgok.

Ettől függetlenül szép és igényes bloggal rendelkezel, bár mínusz pont, hogy nem használod a sorkizárt igazítást. Hidd el, sokkal esztétikusabban nézne ki.

5/3.5

Történet

Nos, a kis bevezetőd leginkább arra engedett következtetni, hogy az egész nem több, mint sablon, sablon, és a változatosság kedvéért sablon, amit megfűszereztél egy kis 5 Seconds Of Summer-rel bár mostanában ők is kezdenek sablonszámba menni - legnagyobb sajnálatomra.

A Prólógust elolvasva nem lettem sokkal okosabb, mint azelőtt, hisz - bár kissé szűkszavúbban, de - tökéletesen ugyanez van megfogalmazva a modulsávban is. Bár kifejezetten tetszik a kép, amit beillesztettél hozzá.

Az első részt leginkább a hosszú, és a részletes szavakkal jellemezném. Egy teljes napot ír le, amikor is a főhősnőnk először megy az új iskolába, találkozik a srácokkal, ésatöbbi. Tetszett, hogy Mikey ilyen szívélyesen fogadta, érezhető, hogy jó köztük a kapcsolat. A többi srác is kedves, egyedül Luke az, aki nem szólal meg, amit furcsálltam is, aztán viszont egyik pillanatról a másikra aranyos lesz, és már kézen fogva, mosolyogva vezeti Key-t az osztályáig. Állj, mi? Hol az átmenet? Egy ellenszenves, visszahúzódó fiúból nem lesz egy csapásra édes, mosolygós, integető srác. Legalábbis szerintem, bár lehet, hogy ez csak az én túl reális megközelítésmódom miatt van, hisz ugye fanfiction, bármi megtörténhet, amit te beleálmodsz. Mégis kissé furcsa volt.

A másik, hogy az elejétől fogva teljesen egyértelmű, hogy Keyla hibásan ítéli meg saját magát, hisz szinte már-már törvényszerűen szép, mégis aggódik amiatt, hogy csúfolni fogják, pont, mint az előző iskolájában tették. De számításait keresztbe húzza új osztálya, és a rengeteg kedves ember, akik körülveszik, s természetesen rögtön be is fogadják őt. Hupsz, még egy sablon vonás.

Sajnálom, lényegre törő véleményt nem tudok nyilvánítani még a történetvezetésedről, mivel össz-vissz egy fejezeted van eddig, és ebből még nem derül ki jóformán semmi.

A helyesírásoddal nincs különösebb probléma, ügyesen formázod a mondatokat, viszont a párbeszédeknél figyelj arra, hogy a gondolatjel előtt és után is hagyunk szóközt. Mindig.

Összességében viszont még nem teljesen reménytelen ez az egész, sőt néha kifejezetten tetszett, hogy részletesen leírod az eseményeket, mégis figyelj arra, hogy nehogy átess a ló túloldalára, és unalmassá váljék a történet. Mindettől függetlenül - bármennyire is nem tűnt úgy a kritikámban - nyomtam egy 'i like it' pipácskát, és elképzelhető, hogy még visszatérek az oldaladra. ;)

5/3.5

Összesen:

10/7

Remélem, nem bántottalak meg semmivel, és megfelelő módon fogadod a kritikát, hisz véleményt kértél, és őszinte véleményt kaptál. További sok sikert, és jó blogolást!

Legyetek rosszak, és kitartást a hétre!

 xxx

J. Samuels